Akkor vágjunk bele a női lélek rejtelmeibe....

A valóságban a nők semmivel sem titokzatosabbak a férfiaknál. Csakúgy mint a férfiak, a nők is olyanok, amilyenné a biológiai, antropológiai és társadalmi tényezők formálták.

Nemzedékek százain át a nő volt a Belső Világ mestere és ismerője, készségei egyenesen következtek biológiai adottságaiból, és a szerepből, melyet társadalmilag elvártak tőle. És ahogyan a férfiak arra használták Külső Világbeli készségeiket, hogy saját életük minőségét javítsák, úgy a nők is megtanulták saját javukra fordítani a Belső Világban való jártasságukat.

Nézzük meg a tényeket sorban, melyekből kiderül, milyen is a nő, és hogyan járulnak hozzá ezek a sajátságok a nemek harcához.

1. Gondoskodó szellem

Ahogyan az elemi emberi energia a férfiaknál a küzdő szellem irányába terelődik, a nőknél a gondoskodó, tápláló szellem tölti be ezt a funkciót. A táplálás és gondozás annyira ősi női funkció, hogy egy-egy fizikai inger néha önmagában is elég a kiváltásához. Pl. a szoptató anyával nemegyszer erőfordul, hogy bármely csecsemő sírása beindítja a tejelválasztást, nemcsak a sajátjáé. Szintén félreismerhetetlen gondozó reakciót vált ki a legtöbb nőben, bármely csecsemő látványa, legyen szó embergyerekről, állatkölyökről. Szinte automatikusan azonnal fel akarja venni, karjában tartani, simogatni.

Ez nem jelenti azt, hogy a férfiaknak ne lennének hasonló reakciói. Csakhogy a nőkben ez valahogy közelebb van a felszínhez, gyorsabban válik tetté.

Míg a férfi önállóságával igyekszik biztosítani a túlélést, a nő az együttműködésben és a kapcsolatokban keresi a bizonság eszközeit. És egyetlen kapcsolatfajtának sincs oly nagy jelentősége a gyerekek táplálása szempontjából, mint a férfihez fűződő kapcsolata.

A férfi iráni vonzalom és a hozzá való kötődés kezdetben talán nem is volt egyéb a nő számára, mint a gyerekgondozásból jövő ösztönös, kellemes érzés átvitele a felnőtt emberre. Ez a szeretet , ez a jóleső érzés indította el talán azt is, hogy a nő jobban vonzódjon az egyik férfihez, mint a másikhoz, de voltak ennél életbevágóbb szempontok is. Olyan férfira volt szüksége, aki védelmezőként és vadászként segíti a túlélést is, valamint jól bánik a gyerekekkel, és képes szexuális örömet nyújtani.

Azok a férfiak akik eleget tettek ezeknek a követelményeknek, jó családfenntartók, jó védelmezők, jó apák és szeretők voltak - csakúgy mint ma, sokkal kapósabbak voltak gyengébb tásaiknál. Ha egy nő meg akar szerezni egy különlegesen kívánatos férfit, ősidők óta megtanulta bevetni nemcsak szexualitását, hanem a szerelem ellenállhatatlan szenvedélyét is.

A mai nő kötődése a férfihez semmivel sem különbözik a régi korokétól. Ez gyakran nem jelent mást, minthogy kielégíti az összes férfiúi étvágyat. Megtanulja azokat az ízeket főzni, amelyeket a férfi szeret, és pontosan úgy, ahogy szereti. Csodálja őt, gyógyitja sebeit, ápolja ha beteg, gyerekeket szül neki, osztozik vele az élet feladataiban, együtt van vele a hullámvölgyekben és a csúcsokon is.

Ezeknek az igényeknek a kielégítésével a nő olyan légkört tud teremteni, ahol a férfi jól érzi magát, és ahová újra és újra visszatér. S mivel a férfiak nem mindig tudják pontosan megmondani, hogyan is lehet kielégíteni igényeiket, ezt a nők nemegyszer maguk próbálják kitalálni. Az, hogy a nőnek "olvasnia" kell a férfi - és a gyerekek , és az együttműködésben oly fontos nőtársak - fejében, egyre érzékenyebbé, egyre tudatosabbá tette őt az emberi dolgok terén. Ez a készség vált - ki tudja, mikor - "hatodik érzékszervvé", a női intuiciónak nevezett képességgé, és kapott döntő szerepet a túlélés, a családi béke és boldogság eszköztárában.