Nos igen..., szomorú de igaz, hogy a kevésbé "sikeres" férfinak kisebb a kilátása, hogy megnyerje szive választottját, mint sikeresebb társának. Emögött nincs tudatos ellenérzés a kevésbé sikeres férfiakkal szemben, pusztán egy élettapasztalat, melynek sokszáz éves gyökerei vannak. Nyilván vonzóbb férfi volt az a vadász, akinek zsákmányejtő képességeiben jobban meg lehetett bízni.

A nőket a történelem során mindig apjuk vagy férjük tulajdonaként kezelték. Nem egy kultúrában az apa bárkihez feleségül adhatta lányát. Erre utalnak az olyan kifejezések, mint pl. feleségül vesz, férjhez ad.

A nők kirekesztése a férfiak Külső Világából egyetlen előnyt jelentett vagy jelent, lehetővé teszi, hogy a nő tökéletesen megvalósítsa anyaságát. A férfi lehetett politikus vagy kereskedő, hajós, katona, a nő azonban csak nő lehetett, aki az otthonról és a gyerekekről gondoskodik.

Lassacskán aztán változott a kép, már nem kezelik tulajdonnak a nőt, és van lehetősége, hogy önállóan éljen. Mégis a sikeres férfipartner sokkal könnyebbé teheti a nő és gyerekei életét.

A köv. tényező: Minden nő vonzó akar lenni.

A nők kiválasztásánál a legelső szempont majdnem minden férfinél a nő külső vonzereje. Igaz tehát, hogy a női vonzerő ma is a férfi megszerzésének és megtartásának fontos eleme. Tanulmányok bizonyítják, hogy a jó külsejű embereket mind a nők, mind a férfiak okosabbnak, barátságosabbnak vélik, és szivesebben ismerkednek meg velük, mint a kevésbé vonzó külleműekkel.

A vonzó női külső manapság bonyolult feladat, mivel a ruházkodás, a smink és a frizura ezer részletét szabja meg a mindenkori norma, vagyis a divat.

A nő nemcsak azért csinosítja magát, hogy vonzza a férfiakat, hanem azért is, hogy növelje a nők közötti rangját. Ezt a férfiak nehezen értik meg,- csakúgy mint azt a tényt, amely a következő megállapitás is lehetne a nőkről:

A nők frusztráltak a férfiakkal való kapcsolataikban.

Sajnos egy kapcsolatban, házasságban, amint elmúlt a kezdeti izgalom, a férfi többé nem hajlandó szavakat, jelzéseket küldeni szerelméről, holott ez az egyetlen működő kulcs a nő szexualitásához. Ehelyett egyre inkább a szexualitás testi oldalára összpontosít. Ez a probléma ma is létezik. A nők nagy többsége több beszélgetésre, több érzelemre vágyik parnerével. És mi történik ha nem így van? Vagy válás, vagy a nő kettős életet kezd élni, és keres magának egy másik szeretetkapcsolatot, akár egy szeretőnél is.

A csalódás és a hiányérzet nagyon erős a nőkben, s a nemek háborúja folytatódik. Ők megmaradtak a Belső Világ úrnőinek, de már a Külső Világban is elboldogulnak a férfiakkal.

Szintén fontos tényező, hogy a nők kerülik a vitákat.

A nők sokkal inkább tudatában vannak saját gyengéd érzéseiknek mint a férfiak. Ez részben abból is fakad, mely az együttműködésre és a kapcsolati harmóniára teszi a hangsúlyt. A történelem során soha nem tűrték, hogy egy nő kimutassa dühét, de a legtöbb nő igyekszik is kikerülni a dühhöz hasonló viharos ézéseket és a szembesítést igénylő helyzeteket, ezért bármikor szivesebben hibáztatja önmagát, csakhogy elkerülje a veszekedést.

Mindez nem jelenti azt hogy a nők nem éreznének haragot. Ugyanúgy van bennük harag, ahogyan a férfiakban is, azonban a nők düh-kezelése egészen más. Indulatkitörés helyett többnyire a szeretet és gyengédség megvonását választják. Vagyis nem tesznek semmi olyasmit, ami megfogható és felróható. Ehelyett a valamit-nem csinálást választják. Azt remélik, hogy a férfi észreveszi, hogy mosolyszünet van, megérti az utalást és változtat azon, ami a nő haragját kiváltotta. Csakhogy a férfiak általában nem a harag, hanem pusztán a rosszkedv jelének tekintik az ilyen viselkedést. Ez a félreértés pedig tovább mélyiti a haragot.

A kilencedik tényező, hogy a nők egészségesebbek mint a férfiak.

A nők jobban rá vannak hangolódva testükre mint a férfiak, akiket arra neveltek, hogy ne vegyenek tudomást rossz érzéseikről, fájdalomról, hiszen ezek beismerése gyengének mutatná őket. A nő könnyebben fordul orvoshoz, pszichológushoz vagy más szakemberhez segítségért, és hajlamosabb megfogadni a tanácsokat. Kevésbé esik nehezére felismerni magán a stressz tüneteket és megkeresni ellenszerüket, miközben a legtöbb férfi félresöpri ezeket a jelzéseket, és arra számit, hogy majd magától rendeződik a dolog.

Az is tény,hogy azok a nők az egészségesebbek, akik kevésbé függenek férfitől - feltéve, hogy vannak barátaik, vagy más kapcsolataik és állásuk.

Az utolsó tényező, hogy a Nők is változnak.

A változások többsége a Külső Világba való behatolással függ össze. Ez a "kivándorlás" felmérhetetlen nyereséget hozott a nőknek, viszont óriási összevisszaságot teremtett a párkapcsolatokban. Azelőtt egyszerűbb volt az élet. Az ember megházasodott, és úgy is maradt jóban-rosszban, egészségben-betegségben, szegényen-gazdagon. Ma már másképp van. Sem jogilag, sem társadalmilag nem vagyunk már olyan szorosan egymáshoz kötve, mint valaha. És ha érint is minket a múlt, a huszonegyedik századba olyan nők léptek be, akik a Külső és Belső Világnak egészen már elegyét és egyensúlyát hivatottak megteremteni, mint amit a történelem valaha látott.

A nők olyan nagy feneket kerítenek a szeretetnek - mondják a férfiak. A gondoskodást leszámítva, valóban nemigen van még egy olyan egyetemesen meglévő női vonás, mint a szeretetadás és kapás iránti vágy. A szerelem eggyé ötvözi a testi és az érzelmi törődést, egybeolvadást és kötődést teremtve a szeretett férfival. Ennél szinte semmit sem értékelnek többre a nők. Ezt a kötődési készséget egészen kicsi kortól fejlesztik az anyával való közös tevékenységek. Természetes pl. ha a kislány a "mama legjobb kuktája" lesz, aki utánoz mindent. Így tanulja meg a kislány, hogy a lányből asszony lesz egyszer. Életének ez ad folyamatosságot, és bármilyen sok apróbb vagy nagyobb dologban különbözzék is majd anyjától, a vele való mély összetartozás érzése mindig megmarad.

Ez a mélyből jövő biztonság, ez a törődésre, szeretetre és gondozásra való képesség adja a női vonzerő legnagyobb részét. Ő a híd a szeretet és bensőségesség birodalma felé, amely olyan nagyon régóta el volt zárva a férfiak elől.

A harmadik tényező, úgy fogalmazhatnánk meg, hogy: A nő a férfi hídja a Belső Világ felé.

És pontosan ez az, amit a legtöbb férfi a nőben keres: biztonságos kikötőt, egy gyengéd érintést és a saját belső békéjéhez visszavezető hidat. A legtöbb férfiban él a vágy, hogy valakihez bensőségesen hozzátartozzon, és azt gondolja, hogy ennek egyetlen férfias módja van: a szeretkezés. A nő azonban szeretetet és gondoskodást akar nyujtani, otthont és családot teremteni és okkal gyanakszik a férfi szexuális motivációjára. Szeret-e vajon? Akarja-e szerelmemet? A férfi fél az intim szeretet kimondásától és szivesebben fejezi ki szeretkezéssel ezt a érzést.

De miért olyan fontos a nőnek, hogy szeressék? Miért vonakodik vagy éppen utasítja el kategórikusan , hogy pusztán az örömért szeretkezzen, ahogyan a férifiak? Miért mond a nő nemet a szexre még olyankor is, amikor valójában kedve lenne hozzá?

Erre a választ a negyedik tényező adja meg, mely szerint a nő ha nemet is mond, közben az igen-re gondol.

A nemek háborújában 2 női és 2 férfi alapszabály donimál a mai napig. Első férfi szabály: A férfitől elvárták, hogy bármely kívánatos nő iránt vonzódjon. Ha sikerült egy máshoz tartozó nőt meghódítania, bizonyította férfiasságát és megerősítette dominanciáját a másik férfi felett. Második férfi szabály: A férfinak joga volt megkövetelni, hogy asszonya hűséges, lányai pedig érintetlenek legyenek. A férfinak joga volt hozzá, hogy becsületébe vágó cselekedetként büntesse, ha felesége vagy lánya áthágta ezt a szabályt.

Első női szabály: a menyasszonynak szűznek kellett lennie, a feleségnek pedig csak férjével lehetett nemi kapcsolata.

Második női szabály: az a nő, aki megszegte az 1.sz. szabályt, végzetes következményekkel is számolhat.

Ezek a szabályok nem voltak tekintettel a nő érzelmeire vagy természetes vágyaira, a férfinak ahol csak lehetett szexuális kapcsolatot kellett létesítenie, miközben a nőtől azt várták, hogy csak az őt birtokló férfival legyen kapcsolata. Ezt a kettős mércét szigorúan, sőt nemegyszer brutálisan érvényesítették.

Egyes társadalmakban már a házastársi hűtlenség puszta gyanúja is teljes kirekesztést hozott az asszony számára. A lányanyákat nyilvánosan megszégyenitették, kigúnyolták, és van olyan társadalom ahol ez ma is így van.

Igy alakult ki az a szigorú felosztás, ami a nők két kategóriáját különítí el: rendes lányok és rossz lányok. A nyugati társadalmak férfinormája azokat a nőket tekintette rendesnek és tiszteletre méltónak akik csak házassági szerződés alapján voltak hajlandóak szexuális kapcsolatra, szemben a rossz lánnyal aki semmilyen tiszteletet nem érdmelt. Még ma sem olyan nagy a közfelháborodás, ha egy prostituáltat erőszakolnak meg.

A nők természetesen majdnem minden tekintetben igyekeznek a "rendes lány" kategóriáján belül maradni. A nők alaposan megtanulták tehát, hogy nemiségüket kontroll alatt tartsák. Igy vált az agyuk a legfontosabb nemi szervükké, mely vágyaikat szabályozza. A nő nemcsak azt kérdi magától, hogy "van-e kedvem hozzá" hanem azt is, hogy valóban szeret? nemcsak használni akar?

A hozzáállásnak és a céloknak ez a különbsége máig komoly tényező a nemek harcában. Generációk százai kűzdöttek ebben a méltatlan háborúságban, mígnem a nőmozgalom a közelmúltban megkérdőjelezte a férfivilág hierarchiáját. A nők azonban ma is óvatosabbak, mint a férfiak, ha szexuális dolgokról van szó. Alapvetően ma is létezik egy mérce, amely a nemi hűtlenségért alacsonyabb árat fizettet a férfival, mint a nővel. Az a nagy probléma, hogy azok a szerelmi jelek, amelyek vonzzák a nőt, és biztonságot sugározva leoldják róla a védekezést, pontosan olyan dolgok, amelyekre a férfi vakságot és süketséget alakított ki magában, amikor neveltetése során elfogadta az érzelmi távolságtartás követelményét.

A férfinak tehát meg kell tanulnia, milyen szerelem-jelzésekre nyílik meg előtte a nő érzelmileg és fizikailag, mitől jön izgalomba, mitől érzi magát biztonságban és szeretve, nem pedig pusztán "használva."

Huh......

Akkor vágjunk bele a női lélek rejtelmeibe....

A valóságban a nők semmivel sem titokzatosabbak a férfiaknál. Csakúgy mint a férfiak, a nők is olyanok, amilyenné a biológiai, antropológiai és társadalmi tényezők formálták.

Nemzedékek százain át a nő volt a Belső Világ mestere és ismerője, készségei egyenesen következtek biológiai adottságaiból, és a szerepből, melyet társadalmilag elvártak tőle. És ahogyan a férfiak arra használták Külső Világbeli készségeiket, hogy saját életük minőségét javítsák, úgy a nők is megtanulták saját javukra fordítani a Belső Világban való jártasságukat.

Nézzük meg a tényeket sorban, melyekből kiderül, milyen is a nő, és hogyan járulnak hozzá ezek a sajátságok a nemek harcához.

1. Gondoskodó szellem

Ahogyan az elemi emberi energia a férfiaknál a küzdő szellem irányába terelődik, a nőknél a gondoskodó, tápláló szellem tölti be ezt a funkciót. A táplálás és gondozás annyira ősi női funkció, hogy egy-egy fizikai inger néha önmagában is elég a kiváltásához. Pl. a szoptató anyával nemegyszer erőfordul, hogy bármely csecsemő sírása beindítja a tejelválasztást, nemcsak a sajátjáé. Szintén félreismerhetetlen gondozó reakciót vált ki a legtöbb nőben, bármely csecsemő látványa, legyen szó embergyerekről, állatkölyökről. Szinte automatikusan azonnal fel akarja venni, karjában tartani, simogatni.

Ez nem jelenti azt, hogy a férfiaknak ne lennének hasonló reakciói. Csakhogy a nőkben ez valahogy közelebb van a felszínhez, gyorsabban válik tetté.

Míg a férfi önállóságával igyekszik biztosítani a túlélést, a nő az együttműködésben és a kapcsolatokban keresi a bizonság eszközeit. És egyetlen kapcsolatfajtának sincs oly nagy jelentősége a gyerekek táplálása szempontjából, mint a férfihez fűződő kapcsolata.

A férfi iráni vonzalom és a hozzá való kötődés kezdetben talán nem is volt egyéb a nő számára, mint a gyerekgondozásból jövő ösztönös, kellemes érzés átvitele a felnőtt emberre. Ez a szeretet , ez a jóleső érzés indította el talán azt is, hogy a nő jobban vonzódjon az egyik férfihez, mint a másikhoz, de voltak ennél életbevágóbb szempontok is. Olyan férfira volt szüksége, aki védelmezőként és vadászként segíti a túlélést is, valamint jól bánik a gyerekekkel, és képes szexuális örömet nyújtani.

Azok a férfiak akik eleget tettek ezeknek a követelményeknek, jó családfenntartók, jó védelmezők, jó apák és szeretők voltak - csakúgy mint ma, sokkal kapósabbak voltak gyengébb tásaiknál. Ha egy nő meg akar szerezni egy különlegesen kívánatos férfit, ősidők óta megtanulta bevetni nemcsak szexualitását, hanem a szerelem ellenállhatatlan szenvedélyét is.

A mai nő kötődése a férfihez semmivel sem különbözik a régi korokétól. Ez gyakran nem jelent mást, minthogy kielégíti az összes férfiúi étvágyat. Megtanulja azokat az ízeket főzni, amelyeket a férfi szeret, és pontosan úgy, ahogy szereti. Csodálja őt, gyógyitja sebeit, ápolja ha beteg, gyerekeket szül neki, osztozik vele az élet feladataiban, együtt van vele a hullámvölgyekben és a csúcsokon is.

Ezeknek az igényeknek a kielégítésével a nő olyan légkört tud teremteni, ahol a férfi jól érzi magát, és ahová újra és újra visszatér. S mivel a férfiak nem mindig tudják pontosan megmondani, hogyan is lehet kielégíteni igényeiket, ezt a nők nemegyszer maguk próbálják kitalálni. Az, hogy a nőnek "olvasnia" kell a férfi - és a gyerekek , és az együttműködésben oly fontos nőtársak - fejében, egyre érzékenyebbé, egyre tudatosabbá tette őt az emberi dolgok terén. Ez a készség vált - ki tudja, mikor - "hatodik érzékszervvé", a női intuiciónak nevezett képességgé, és kapott döntő szerepet a túlélés, a családi béke és boldogság eszköztárában.

Általában a nők tovább élnek. Miért? Mert a férfi hajlamos figyelmen kívül hagyni betegségét, akár a súlyos betegséget is, nem keres orvosi segítséget, és nem változtat életén, hogy egészségesebb legyen. Nagyszerű teljesítményeik közepette sokkal több szív- és gyomorproblémát okoz náluk a stressz mint a nőknél.

Ha egy férfi elhatározza, hogy törődni fog az egészségével, többynyire segítségre szorul, mégpedig egy nő segítségére. Összességében a jelek mégis arra utalnak, hogy manapság a férfiak már jobban törődnek magukkal, jobb a kapcsolatuk gyerekeikkel és más családtagjaikkal, jobban odafigyelnek étkezési szokásaikra, egészséges mozgásigényükre és beteségtüneteikre. Mindez elvezet bennünket az utolsó tényhez, amely nem más, minthogy a férfitársadalom is változóban van.

Vagyis jobban törődnek külsejükkel, választékosabban öltözködnek, gondosabban ápolják testüket. Egyre több apa tölt több időt gyerekeivel, mint ahogyan az a korábbi generációknál volt szokás. Sok férfi keres segítséget, hogy az élet mélyebb értelmére rátaláljon, és több érzelmi kapcsolata legyen. A korábbiaknál inkább képesek érzelmek kimutatására akár nyilvánosság előtt is, és ami a legfontosabb: megnyílóban vannak saját Belső Világuk előtt.

Mintha változna az a harci szellem, amely a Külső Világgal való megbírkózásra szolgál, mintha a Belső Világ is kezdene szóhoz jutni. Ezer év óta először engedik a körülmények, hogy a férfiak beállítottsága elmozduljon.

Apránként tehát, de mégiscsak változik a hagyományos férfiszerep. A háború amit valaha az élet elkerülhetetlen velejárójaként tartottak számon, ma már "logikailag nem védhető", és nem tekintik kevésbé abszurdnak, mint a bikaviadalt, vagy a párbajozást. Lassan nem lesz rá többé szükség, hogy a férfi érzelmileg érzéstelenítve és menetkészen, páncélzatban éljen, így már akár körül is nézhet a Belső Világban: az érzelmek, a kapcsolatok, a szerelem birodalmában, mégsem kell lemondania erejéről és hozzáértéséről. Nem tiltja semmi, hogy tudatára ébredjen a szeretet, a törődés vagy a meghittség benne lakozó érzéseinek, amelyek a nőket - mind érzelmileg, mind szexuálisan - igazán vonzzák. Ez teszi majd lehetővé, hogy a férfi meg tudja adni mindazt a szeretetet a nőnek, amiért cserébe tőle az annyira vágyott szexuális örömökből még többet, még nagyszerübbet kaphat.

* * *

Ezzel a férfiakat egyenlőre kiveséztük, most következzenek a tények a nőkről.

Nem véletlen, hogy háborúk, éhinségek, betegségek és katasztrófák dacára több milliárd ember él a földön. A férfiak szereik a szexet, és gyakorlatilag mindig többre vágynak ebből a műfajból, mint amennyit kapnak. Vajon miért olyan fontos nekik a szex? Több okból.

Először is mert jó érzés. Emellett a veleszületett, erős nemi késztetés megvalósítása fajunk fennmaradását szolgálja, fizikai és biológiai igény.

Másodszor, a szeretkezés egyfajta én-erősítést is ad a férfinak, különösen ha kívánatos nővel lehet. Mert az azt jelenti számára, hogy bár ez a nő sok mással lefekhetett volna, mégis éppen őt választotta.

Sok férfi tekinti a szexet egyfajta sikernek. Mintha ez a győzelem vagy hódítás egyik módja lenne.

Harmadszor: a szex fontosságához hozzájárul, hogy a szaporodás esélyét hordozzak ami által a férfi továbbadja nevét és önmaga egy részét.

Negyedszer: a szex a férfi számára a szerelem és szeretet kifejezője. Szeretkezés közben éli át a legtöbb férfi azt a komoly és mély szeretetet, amelyet kedvese iránt érez. Ebben az intim közelségben önmaga iránt is jóérzés tölti el, megbecsültnek, kívánatosnak és teljesenek érzi magát.

Ötödször pedig, senki sem értheti meg a férfiakat, ha nem érti meg azt a tényt, hogy a férfi számára a szeretkezés egyike azon kevés eszköznek, amivel intimitást, érzelmeket fejezhet ki.

Nyíltan többnyire nem tud beszélni az érzéseiről, hiszen férfineveltetése oly régóta tiltja ezt, hogy nem tudja mit mondjon ilyenkor. Ebből következik, hogy valószínűleg nem is keres oldódást érzelmeire szavak vagy simogatások révén, amire pedig a nő olyan nagyon vágyik. Ezért olyan gyakori, hogy minden érzelme automatikusan szexuális vággyá alakul, hiszen ez a megengedett.

És ez az a pont, ahonnan a nemek harca nagyrészt ered: a nő arra vár, hogy a férfi kimutassa mennyire szereti őt, amitől aztán megjönne a kedve a szeretkezéshez. A nőnek a szeretkezés előtt van szüksége erre a jóérzésre, a férfi pedig épp szeretkezés után érzi jól magát.

Szorosan ide kapcsolódik a hetedik tényező: a férfinak szüksége van nőre. Miért? Érzelmi és praktikus okokból egyaránt. A praktikus okok nyilvánvalóak és ősrégiek. A ház körüli tennivalókat ugyanis nő és férfi réges régen felosztotta egymás között. A lényegibb ok amiért is nagyon nagy szüksége van a nőre: ő képviseli a világnak azt a felét, ahova férfi még ma sem teszi be a lábát egykönnyen: a Belső Világot.

A Külső Világ a hódításé, akár csatában, akár munkában, a tett, az akció, a siker birodalma. A Belső Világ az érzéseké, az otthoné, a gondoskodásé, a szereteté és kapcsolatoké. Miközben a nők kiléptek a Külső Világba, a férfiak többnyire nem lépték át a Belső Világ küszöbét. Így aztán változatlanul szükségük van valakire, aki az emberlétnek ezt a fontos részét a közelükbe hozza, és az e valaki majdnem mindig a nő.

A kölcsönös függés másik oka az, hogy a nő nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is gondoskodik a férfiről, figyeli, vajon eszik-e rendesen, elmegy-e orvoshoz ha kell, és általában törődik az egészségével. Mindez szinte nélkülözhetetlenné teszi a nőt.

A férfi mégis kerüli a közelséget...., ez lenne a nyolcadik tényező.

A legtöbb férfi elementáris és kizárólagos kapcsolatra vágyik, mégis kerüli az érzelmi közelséget és függést. A távolságtartás egy módja, ha a másik ellen fordulunk. Ez az a tipikus pszichés védekezés a férfiaknál, amelynek célpontja sosem önmaga, hanem mindig a másik: mindenről más tehet...

A férfi saját barátaival szemben is távolságot tart. A férfibarátságok a munka vagy a sport köré szerveződnek, és hiányoznak belőlük a személyes témák. Ritka a szoros barátság, ami valóban őszinte bizalomra épülne. A férfiak távolságtartása tettenérhető abban is, ahogyan szórakozásaikat megválasztják. A legtöbb férfi sokkal szivesebben néz focimeccset például, mint azokat a műsorokat amelyeket a nők szeretnek: az emberi kapcsolatokról és érzelmekről szólókat.

Az eddigi tények - a sikerkényszer, az önmagukkal való állandó elégedetlenség, a szexuális frusztráció, a közelség igénye és annak azonnali tagadása, fájdalom és veszély idején is kötelező önfegyelem - súlyos, veszélyes együttest képeznek. Mindennek egyik gyakori eredménye a szünni nem akaró stressz.

És ezzel eljutottunk a férfiakat jellemző utolsó két tényezőhöz.

Minden férfi vágyik rá, hogy a nők bolonduljanak érte, és ez sokkal kevésbé függ a jó megjelenéstől, mint a nőknél.

A férfiak tapasztalhatják, hogy a jóképű férfi vonzza ugyan a nőket, de a siker sokkal többet nyom a latban. A nők párválasztásában sokkal fontosabb szempont a javak megszerzésében várható sikeresség, mint a csinos külső.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy a nőket évszázadok óta aszerint választják, hogy mennyire vonzóak, míg a férfi értékét az szabja meg, hogy mennyire sikeres. Ezek a szempontok nyilván akkor alakultak ki, amikor a nők észrevették, hogy egyes férfiak nagy zsákmánnyal, mások viszont üres kézzel térnek haza vadászatból. A jóképűség aligha kárpótol bárkit is korgó gyomráért. Ebből következik, hogy tudatosan vagy tudattalanul a férfiak kevesebb hangsúlyt fektetnek külsejük javítására, mint az erő, hatalom és siker szimbólumainak megszerzésére.

Bár a férfi is vonzó akar lenni a nő szemében, csakhogy úgy véli, ezt sikerei révén érheti el. Sajnos a siker szakadatlan hajszolása sosem hoz kielégítő eredményt. Ennek az az oka, hogy bármilyen átütő sikere is van egy férfinak, többnyire képtelen rá, hogy igazi, belső elégedettséget érezzen. A mély elégedettség ugyanis nem annyira a Külső Világban learatott sikerből fakad, hanem sokkal inkább a saját Belső Világunkhoz fűződő viszonyukból.

Az ötödik tényező a férfiak állandó bizonyítási kényszere.

Ennek egyik oka az, hogy a férfi nagyon kevés területen mutathatja ki érdemeit és alakíthatja ki identitását. A nő számára ezzel szemben sokkal több terület adódik, ahol hozzáértését bizonyíthatja, és én-azonosságát, pozitív önértékelését megszerezheti. A nő lehet sikeres szakember, anya, feleség és mondju munkahelyi vezető. Valamennyi felsorolt terület erősítheti önérték tudatát. A férfiak ezzel szemben majd minden - ha ugyan nem minden - ambíciójukat a munkasikerbe ölik.

Az állandó bizonyításvágy másik oka, hogy bármennyit ért is el, akármilyen sikeres, az ember mégis úgy van megalkotva, hogy az elért eredmény csak rövid életű és felszínes elégedettséget hoz. Kevés férfi jön rá idejében, hogy a mély elégedettség sokkal nehezebben jön el a Külső Világban elért sikertől, mint a Belső Világ sikereitől. Márpedig a Belső Világ nem más, mint a gyerekek, az otthon, az érzelmek, a gondoskodás.

Mivel a férfi számára a siker szorosan kapcsolódik a Külső Világhoz, ezért energiáját is oda irányítja, igyekszik minél több pénzt, nagyobb presztizst és üzleti vállalkozásokat, több diplomát, mutatósabb szakmai életrajzot szerezni.

Sajnos a Külső Világbeli sikerek állandó hajszolása sok stresszel is jár. Az ennek ellenére meglévő folytonos elégedetlenség pedig frusztrációt és ingerültséget szül, amit ráadásul lepleznie kell a férfinak. Nem irigylésre méltó állapot ez. Az ingerült légkörben pedig megint csak kevesebb lesz a férfi számára a szex, és kevesebb a nő számára a szerelem.

A hatodik tényező a szexualistás... De erről majd holnap!