(folyt.)

Nem úgy közelítettem hozzá ahogy kellett volna. Nem volt bennem érzés. Se anyai, semmilyen. Nem csak a gyerek esetében volt ez igy, másokkal is ilyen lett a stílusom. Szerintem így születtem.

Egyre jobban magába zárkózott a gyerek. Két szót nem tudtam már beszélni vele. Megkérdeztem tőle, mondd meg, hol rontottam el, változtatok rajta. Azt válaszolta, hogy már késő! Tizenhárom éves volt.
Pedig én annyi szeretetet kaptam gyerekkoromban. Anyám is úgy kényeztetett el, hogy mindent megadott. Én sem voltam bújós, pusziszkodós.
És nem tanult a fiam. Ült az anyám mellette órákig, én is. Nem és nem. Piszmogott. Oda se figyelt. Nekiestem, nagyon megvertem. Utána megint rájöttem, hogy gonosz vagyok. Miért nincs türelmem a gyerekhez? Miért lett volna? senkihez se volt. Elhatároztam, hogy öngyilkos leszek. Minek élek?
A verés után történt. Fölautóztam a Vörös Csillag szállodába, jól bevacsoráztam, kivettem egy szobát. Előszedtem a gyógyszereket, kirakosgattam az ágy mellé. Bekapkodtam mind egy szálig. Akkor még a Lali állandóan keresett, naponta többször is. Mondta a gyerek, hogy sírtam és elmentem. Erre Lali rögtön telefonált az egyik barátnőmnek. Ráérzett, hogy gáz van. És tudta, hogy nem merem fölvágni az ereimet, nem ugrom a Dunába, hanem biztos kényelmes körülmények között próbálok magammal végezni. Végigtelefonálták az összes szállodát. Rámtörték az ajtót.., ha kicsit később fedeznek fel el is aludtam volna végleg.
Mentők, kórház, gyomormosás, pszichológus, minden. Aztán haza. Kezdődött megint előlről. Nem változtam meg, és a gyerek sem. Nem bírtam úgy közelíteni hozzá, ahogy kellett volna. Megőrültem tőle.
Megint csak azt gondoltam, hogy azzal tudom a gyereket magamhoz kötni, magamhoz édesgetni, ha kap tőlem valamit. Minél többbet. Az ajándékok, ez az én mániám. Szétvetett a düh, hogy nem örül, nem érdekli. A fiam sok mindent örökölt tőlem. Olyasmiket, amiket magamban gyűlöltem. Konok, makacs, bocsánatot nem kér. Néha úgy éreztem meg tudnám fojtani.

Senkinél nem éreztem ezt, csak a nagy szerelmemnél. Ott is gyilkolni tudtam volna. Azt elértem, hogy a fiam nem dohányzik, nem csavarog, nem iszik. Lehet, hogy nem is én értem el? Épp ez az ami rettenetesen izgat. A nagy szerelmemet képtelen voltam megakadályozni abban, hogy alkoholizáljon. Én lehetek a baj gerjesztője, hiszen én is iszom. Jó, nem lettem alkoholista. Három évig voltunk együtt a nagy szerelmemmel. Három év után jöttem csak rá, hogy holtvágányon futunk. Megbolondultam már tőle.

Alkoholista volt, de tagadta. Egy centivel a föld fölött járt ilyenkor. Elüldöztem, kirúgtam, tomboltam. Disszidált. Találkoztam vele Amerikában. Borzalmas állapotban láttam viszont a pofáját. Nem akart ő elmenni, én tápláltam bele. Tulajdonképpen én tartottam el. Ez volt az egyik ok. Amúgy egy intelligens jó fejű ember volt. A fiam úgy nézett rá, mint egy istenre. Együtt is éltünk egy évig hárman. A fiam nem tudott olyat kérdezni tőle, amire ne válaszolt volna. Egy évig majdnem úgy néztünk ki, mint egy család, mégis ez volt a legrosszabb év. Borzalmasan éreztem magam.
Mikor felébredt, az első dolga volt, hogy megitta a sörét vagy a barackpálinkát. Undorodtam. Állandóan ugyanaz a műsor ismétlődött, ha boldog volt azért ivott, ha összevesztünk azért ivott. Nem bírtam már elviselni. Ő volt az egyetlen férfi az életemben, akivel három évig minden nap szeretkeztem.
Kinn járt Németországban, ezalatt kibéreltem egy lakást. Irtam neki egy levelet, hogy ide és ide jönnön, mert van lakásunk. Odajött oda is költözött. Ahogy együtt laktunk más lett. Nekem senkivel se jó állandóan együtt. Nem tudom magam kiismerni. Ha távol van valaki vágyom rá, ha odajön, unom. Nem az zavar, hogy a reggelit az ágyba viszem. Hajnal ötkor, amikor hazamentem, lefeküdtem, tudtam, hgy tízkor föl kell kelnem, főznöm, mosnom vagy vasalnom kell. Mire hazajött a gyerek az iskolából vagy a szerelmem a szerkesztőségből, minden készen volt. Mikor befejeztem, lefeküdtem aludni, és ők csak azt látták, hogy alszom. Egyszer beszólt a nagy szerelmem, hogy mindig döglesz?
A kurva anyátokat. minden meg van főzve, ki van mosva. Három vagy öt órát aludtam, hát még álmos vagyok. Magyarázzam? A hűtő mindig tele volt. Én kerestem meg a pénzt a kajára is. Egy diplomás embernek álljak oda magyarázkodni? Amit ő keresett azt mind el is itta. Vasárnap, amikor nem dolgozott ott ült a nyakamon a bárba, nem hagyott dolgozni, csak ivott, az én pénzemen persze.

./.