Tizennyolc éves koromban csupa délceg, jóképű üzletemberrel  feküdtem le. Rengeteg volt a jó külsejű külföldi s kit találtak volna meg, ha nem engem, a gyönyörű fiatalt? És én nem voltam rászorulva a pénzükre, nem kellett mindenáron üzletet csinálnom. Nekem otthonom volt, anyám, tele hűtőszekrény. A többi lánynak a léte függött  a  fordulóktól, a kajája.

Amúgy testileg-lelkileg normálisan éreztem magam. Délután vagy estefelé fölkeltem, lefürödtem, felöltöztem, kisminkeltem magam, s mentem dolgozni. Természetes volt, hogy ezt csinálom. Nem zavart, hogy megdugdosnak idegenek, nem is így éltem át. Melónak fogtam föl. Ezzel kerestem a pénzemet.  Egyáltalán nem zavart semmi. Automatikusan végeztem a munkát. Fölmentem a palival, levetkőztem, dirr, kész, el. Arra törekedtem, hogy minél előbb túllegyek rajta. Külföldön a kupikban mindent megcsinálnak, hogy minél előbb vége legyen. Én semmit nem csináltam. Széttettem a lábam és ennyi. Nem érdekelt, hogy neki elég vagy nem elég. Az nem terjedhetett el rólam, hogy jó vagyok az ágyban. Szép voltam, fiatal, vidám, szórakoztató, ezek lehettek a vonzó tulajdonságaim. Akadtak aranyos, kedves üzletfelek is. Aki szimpatikus tudott lenni, azt lehet, hogy meg is kívántam. Ilyenkor elélveztem. A furcsa az, hogy visszajártak olyanok is akikkel nem volt jó. Vannak, akik családostól, gyerekestöl megkerestek, évtizedes kapcsolat alakult ki. Azt nem tudom, mit mondott a feleségének meg a gyerekeinek, de kinyomozta, hol dolgozom és megjelent. Bemutatott a feleségének örültünk egymásnak. Van akit meg sem ismerek, ha régen nem bukkant föl, azt se tudom kicsoda. De ő emlékszik, és  ez elég.

Elkezdtem inni is. Anélkül nem ment. Nem tudom, lehet, hogy nem szükséges inni, de gátlástalanabb voltam, ha ittam is. Józanul talán nehezebb lett volna, különösen kezdetben. Rászoktam. Bementem a helyre, már ittam is. Nem részegségig persze.   Nem ittunk meg minden italt, amit a férfiak rendeltek nekünk. Állandóan lerészegedtünk volna ha megisszuk, viszont a férfi elvárta, hogy koccintson vele az a lány akit megvett. Erre szolgáltak a kamu italok. A kamu ital a kért italhoz hasonló lötty, alkohol nélküli lé. Némelyik helyen elfeleztük a személyzettel az árát, de volt, ahol az egészet ők kapták. Ez az ő hasznuk lett.

Néha szerelmes lettem. A szerelem nálam nagyon könnyen jött, könnyen is múlt. És egyáltalán nem zavarták a szerelmek a kurvaságomat. Aztán jött egy komolyabb szerelem, akkor ismertem meg, amikor teherbe estem az olasztól. Ezzel össze is akartunk házasodni, ő ajánlotta az intézetet, hogy majd kihozzuk a gyereket, ha lesz lakásunk. De  kijöttem a gyerek mellől még a szoptatási idő alatt, gondoltam lenézek a Moulinba, csak lenézek. Jött egy férfi, már el is mentem vele. Nagyon  szerelmes voltam a fiúmba, mégis minden adandó alkalommal le tudtam feküdni pénzért mással, nem éreztem megcsalásnak.  El is mondtam a fiúnak, szemrebbenés nélkül. Ő azt remélte, hogy a terhesség meg a gyerek abbahagyatja velem, de kezdődött előlről.

Állandóan elfogyott a pénzem. Telt mindenre amire kellett, gyűjteni viszont nagyobb összeget képtelen voltam. Szétfolyt a kezemből, tehát dolgoznom kellett újra. Hitegettem magam, hogy majd mostantól többet teljesítek éjszakánként és kevesebbet költök. Sose tudtam megcsinálni. Egyszer annyi pénzt kerestem, hogy nem fért be a táskámba. Jöttem le egy szállodából, s a portástól kértem papirzacskót a pénznek. Teleraktam. Egy éjszakai keresetemmel. Üzletember jött be utoljára aki másnap röpült tovább, és rám hagyta az összes pénzét ami megmaradt neki. Nem kellett rám tukmálni hamar elfogadtam,csak nem tudtam hová tegyem. Sétáltam a belvárosban a nagy, kétkilós zacskóval délelőtt. Beültem az Annába. Hát ilyen volt a hőskorszakom.

Egyszer mentem be a Moulinba. Azzal a hírrel vártak, hogy van egy csomagom. Valami pali hagyta ott. Mindig szerettem ajándékokat bontogatni, akármilyen csekélységet tartalmazott. Ebben csomó cigaretta volt, harisnya, parfüm és egy köteg pénz, tíz- vagy húszezer forint. És azt se tudtam, ki hozta, vagy küldte. A mai napig se derült ki.
Milliomos akartam lenni. És hippi. Azért akartam gazdag lenni, hogy megengedhessem magamnak a szegénységet. Meg is jelentem az anyámnál arcomra festett virágokkal. A Lali zenekarával buliztam, s odatelefonáltam anyám munkahelyére, hogy meglátogatom, nem baj ha ki vagyok festve? Betódultunk az étteremben, ahol pincérnőként dolgozott, legalább tízen voltunk mind kimázolva. Nem ismert föl rögtön. Lehet, hogy ezt a hippiséget az anyám vígasztalására találtam ki, nehogy azt higgye, hogy én egyszerű kurva vagyok.

A fiam úgy született, hogy az első olasz turistacsoportok egyike megérkezett Magyarországra, s ebbe én bele is akadtam. A Royalban ültünk pár lánnyal. Megjelent egy csoda. Meresztgettem rá a szememet azonnal, amit észrevett és így kezdődött az ismeretség. Itt volt három  napig, aztán elment valahova, de később visszajött még két hétre. Ezt a két hetet velem töltötte, leutaztunk a Balatonra. Mikor végleg visszament Olaszországba, már tudtam, hogy terhes vagyok. Nem jött meg a menstruációm. Írt levelet, hogy így szeret, úgy szeret. Soha nem válaszoltam. Három hónapos terhes voltam, mikor váratlanul megjelent Budapesten. Nem szóltam neki, mivel el akartam vetetni csak húztam az időt. Az olasz megint csak pár napot töltött Pesten és úgy utazott el, hogy semmit se sejtett. Nemsokára írt, hogy karácsonyra jön. Erre már válaszoltam, hogy ha jössz, meglepetés vár. Valószínűleg kitalálta mi az, mert nem jött. Soha többet nem láttam.

./.