„… a teljes szeretet kiűzi a félelmet…” 

A tőled telhető legjobban igyekszel, hogy az Urat szolgáld, időnként mégis kételkedsz üdvösségedben? Bár nem tudsz arról, hogy lenne különösebb bűn az életedben, mégis méltatlannak érzed magad arra, hogy megállj Isten előtt, nem vagy biztos abban, hogy elnyernéd elfogadását. Akkor olvasd el ezt az igét, vagy még jobb, ha le is írod, és mindenhová magaddal viszed: „a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18). Nos, ha Isten nem tökéletes szeretettel szeretne, lenne miért aggódnod. Az emberi szeretet, ami nem tökéletes, feljegyzést készít a bűnökről, és azt gyakran újra át is nézi. Isten szeretete azonban nem ilyen. Abban a pillanatban, amikor bizalmadat Krisztusba helyezed, Isten „igazként” tekint rád, és attól kezdve teljesen elfogad. Szeretete kiűzi belőled a félelmet, mert a bűnt is elűzi. Emlékszel János leveléből ezekre a szavakra: „bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud” (1János 3:20)? Ez azt jelenti, hogy akkor is igaz, hogy bocsánatot nyertél, ha nem érzed így. Amikor tehát úgy érzed, hogy számodra nincs bocsánat, akkor az érzéseidet kérdőjelezd meg, ne Istent! Ne adj szavazati jogot az érzéseknek! Menj vissza a Szentíráshoz! Isten Igéje erősebb minden önkritikánál és önbizalomhiánynál. Ahogy Pál mondta Titusznak: „Isten kész mindenkinek megbocsátani. Az üdvösség mindenki számára hozzáférhető! … Ezt hirdesd! Biztasd és bátorítsd őket!” (Titusz 2:11,15 TM). Hiszed, hogy Krisztus a Megváltód? Bízol benne? Akkor kezdj el bátran szeretni és élni! Semmi sem táplálja úgy a bátorságot, mint az, ha fel tudjuk fogni a kegyelem lényegét. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9). Jegyezd meg jól ezeket a szavakat: „minden gonoszságtól”! Isten megbocsátott, élj hát bocsánatot nyert életet!

 

 christus.gif

Szerző: muttifrutti

Címkék: biblia

Isten képes rá!

2014.06.30. 12:35

 

ige35.JPG

 

jezuska2.gif

Szerző: muttifrutti

 

ige36.JPG

 

 

Szerző: muttifrutti

 

 

elmelk1..JPG

 

 

Szerző: muttifrutti

hamarosan....

Szerző: muttifrutti

karriertörténet

2008.06.08. 09:30

 

Már szűzen bejártam a belvárosba. Sőt gyerekkoromban is, a szüleimmel. Nem csak a Vörös Csillag volt az állandó helyünk, majnem minden nap üldögéltünk kicsit a Gerbeaud-ba az anyuval. Az anyu maga járt a piacra reggelente, igaz rókabundában. Utána a Gerbeaud-ban találkozott a barátnőivel, ők dumáltak, én nézelődtem. Nagyon sokat ebédeltünk a Dunakertben is. Tulajdonképpen oda tértem vissza kurvának is, öngyilkosnak is, pihenni is, szórakozni is, ahova az anyámék gyerekként vittek. Például a Gellért Szállóba is nagyon szokszor átruccantunk, főleg nyaranta. A Gellértbe jártunk strandra.

Nagyon sok férfit leszólítottam. Volt egy a belvárosban, aki nekem akkor gyönyörűnek tünt. Markáns, jóképű, nem fiatal. Tulajdonképpen ő lett az első, akivel ilyen módszerrel ismerkedtem meg. Több férfi mesélte, hogy mialatt azon spekuláltak, hogy lehetne nekem beszólni, én váratlanul megadtam a löketet.
Én tudatosan vállaltam, hogy kurva vagyok. Olyan idő következett, amikor csak az éjszakába jártam le, sehová máshová. Elhanyagoltam a barátaimat. Hajtottam a pénzre, veszek egy lakást, kikérem a gyereket. A rezsim is magas volt, jól is kellett kinéznem. Rengeteg ruhát összevásároltam, naponta mentem fodrászhoz. Befektettem, hogy minél többet keressek azzal, hogy kiguró vagyok. Ekkor is közbejött egy férfi Gerhard. Mikor a fiam után újra elfoglaltam a Moulinban a régi helyemet a pultnál, jött a vécéről vissza egy csodaszép szőke lány, és azt kérdezte tőlem, hogy mit keresel itt, ez az én helyem. Hogyhogy a te heyed? az én helyem! Ki vagy? Fölvette a rossz kurva tempót. Mondom álljál le, te még óvodába jártál, mikor én már pénzt kerestem itt. Elmeséltem neki, hogy ki vagyok. Végül visszavonult, épp magyarázni kezdte, hogy ő nem, ő csak a barátját várja, mikor belépett a Gerhard. Ez is belém esett azonnal, mint a többi. Nagyon keményen zsebbe nyúlt, hogy ne jártak le az éjszakába. Utaztunk Balatonra, jártuk a pesti éjszakát, elhalmozott ajándékokkal, tömött pénzzel. De aztán megbuktam. TÖbb férfi tett már próbára hasonló módszerrel. Nem jelezte, mikor érkezik Bécsből, bejött a Moulinba, és én ott ültem. A pultnál. Ezzel mindent elrontottam, illetve nem mindent, ilyenkor még általában megbocsátanak, próbálnak megmenteni. Egyszer, kétszer!

Szerző: muttifrutti

Karriertörténet

2008.04.15. 15:26

   Skacok!  Bocs!  el vagyok havazva tanfolyamilag, de a történet hamarosan folytatódik....

 

Szerző: muttifrutti

(folyt.)

Híre sem volt akkoriban még az AIDS-nek. Semmivel sem védekeztem se betegség, se fogamzás ellen. Talán ezzel is magamnak bizonygattam, hogy én csak egy lány vagyok, normálisan élek, normálisan közösülök. Nem is kellett bizonygatni, nem láttam ellentéteket. Az olasz volt az első, aki teherbe ejtett, aztán megint semmi. Utána se jutott az eszembe ugyanis, hogy na, most majd vigyázni kell. Tulajdonképpen szerelem volt. Szerelem? Nálam minden szerelem, kivéve a teljesen rideg aktusokat. Szerelem volt az,amit négy évig átéltem az ujságíróval. Ez volt az igazi nagy. De volt sok kicsi is. A háromnaposak, kéthetesek. Ezeket föllángolásnak is nevezhetném. Meglátok valakit, megtetszik, elájulok tőle két-három napra, boldog vagyok, aztán elmúlik.

Bejött a Pipacsba egy osztrák, aki tudott magyarul. Azt állította, hogy síoktató, de szerintem strici lehetett. Vén csajokat oktatott síelni, ebből élt. Mondta, hogy menjek el vele, de ő nem fizet. Nem, mondtam, én ilyet nem csinálok. Már akkor jó ideje hajtottam, legalább egy éve, mégis be tudtam beszélni a fiúnak, hogy szűz vagyok. Először csak röhögött, akkor mit keresek itt? Mondtam, mert elhatároztam, hogy ha elvesztem a szüzességemet, akkor fizessenk érte. Na, ne hülyíts mondta és tovább figyelt engem. Senkivel sem kötöttem üzletet egész éjszaka. Másnap újra eljött, megint nem kereshettem egy fillért se, csak ültem ő meg bámult. Elutazott vissza Ausztriába és mikor megint eljött elhalmozott ajándékokkal. Mégsem feküdtem le vele. Másodszor már nem volt ilyen szerencsém, épp akkor toppant be váratlanul a Pipacsba, amikor üzletet kötöttem valakivel, s indultunk volna. Egyértelmű lett, hát megmondtam neki. Akkor beleegyeztem, ingyen. Elmeséltem neki, hogy egy éve hajtok az éjszakában. Elhitte, hogy szűz voltam, de lelkibeteg lett, hogy átvágtam, át tudtam vágni. Napokig ott ült velem a Pipacsban és meg akart menteni, hogy hagyjam abba, ne legyen végleg kurva belőlem. Ez is egy kis szerelem volt.

Általában több személyben találom meg azt, amire szükségem van, ezért kell egyszerre több szerető. És nem azért, mert kurva vagyok. Ilyen vagyok. Ha úgyis állandóan föllángolok, egyidejüleg több férfiba is szerelmes tudok lenni, akkor miért ne terjesszem tovább a kört, ha még fizetnek is érte? Nálam nincs éles határ. Sehogy nem védekeztem, mégis csak egyszer estem teherbe ekkora forgalom mellett. Vagyis kétszer, tizenöt évvel a fiam születése után még egyszer, de elvetettem. Azóta megint semmi és nem is félek. Óvszer az mindig volt nálam, de csak akkor használtam, ha kimondottan üzlet volt.

Szeretek másoknak fizetni, szegény magyar fiúknak, akik nem voltak stricik. Nem jelentett problémát meghívni őket, hogy egyenek, igyanak. Nem hiszem, hogy bűntudatból, hanem ez is hozzá tartozott a kurvaságomhoz. Ezzel is magamhoz kötöttem embereket. Olyan is előfordult, hogy nem kerestem, pénz nélkül ültünk a Kárpátiában, és üres sült krumplit ettünk. Akkor is jó volt, igaz a sült krumplit is én fizettem. Soha nem emlegették, hogy kurva vagyok. Azok, akik esténként láttak az Annában beindulni a lányokkal, mert ők is minden este ott ültek, biztos kurvának tartottak. Ezek a fiúk a társaságból általában nem közeledtek hozzám, mint nőhöz, nem is igényeltem. Mindig én választom meg a férfit magamnak. Mindig adok egy sanszot a férfinak, hogy be merjen szólni. Ha valakinek nem adok, az azt jelenti, hogy nem akarom. Attól ő még lehet kedves, aranyos. Ezekkel nem is úgy indítottam, hogy férifi-nő kapcsolat. Velem így lehetett együtt lenni, járni, és aki nem bírta, az kihátrált. Általában ha valakit megláttam, rögtön el tudtam dönteni, hogy kell vagy nem.


Életemben 2 fétfi mondott nemet. Az egyik a kettő közül azért mondott nemet, mert 15 év után jöttem rá, hogy kell. De megállt előttem, és azt monda: engem nem fogsz eltaposni, mint a többit. Nem jól ismert, vagy az volt a baja, hogy 15 évvel idősebb lettem, és nem azt látta bennem mint régen. A másikkal jól indult, föllángoltam, de valami nem stimmelt, mert elmentünk a Maximba és berúgtam. Fogalmam sincs miért ittam annyit. Ha én egy férfit meg akarok szerezni, odafigyelek és nem iszom le magam, most meg csak egyre ittam és ittam. Olyan részeg lettem, hogy megundorodott tőlem.

Nem lennék képes kiszámolni, hány férfi lehetett az életemben, de ha belegondolok, hogy sok éven át majdnem minden nap lefeküdtem esetleg többel is egy éjszaka, iszonyu nagy szám jön ki. Soha nem szégyelltem, hogy ennyi férfival voltam. A kolleganőim a mai napig ámuldoznak. Csak annyit látnak, hogy körülrajonganak a férfiak. Pedig egyikkel se voltam kedves, jó, talán még az ágyban sem. Előfordult az, hogy fölmentünk, a pali még le se vetkőzött, már elélvezett, annyira kívánta. A gatyáját már nem is volt ideje levenni. Na jól van, mondtam öltözzünk. Könyörgött, hogy csak feküdjünk le, mindjárt jön a második. De én nem! Pénz a zsebemben és már kacagva mentem tovább. Egyszerűen nem érdekelt mint gondol. Évekig nem tudtam, mi az, hogy egy férfinak a nemi szervét a számba vegyem. A zongorista azt kérdezte egyszer, hogy miért nem? Mert nem kívánom. Tényleg nem. Nem azért, mintha undorodtam volna a gondolatától, csak nem éreztem azt, hogy kívánom, akkor miért csináljam? Én nem kényeztettem el a férfiakat, mégis én voltam a jó kurva.

A gimnáziumból 3 évet végeztem el, ezt is estin, mert nyolcadik után elmentem fordrásztanulónak. De azt se végeztem el, azt mondtam anyámnak, hogy ekcémás lesz a kezem. Már kurva voltam, mikor azt mondtam, legyen akkor gimi. Körülbelül ez alatt a három év alatt éltem úgy, hogy tényleg minden nap lejártam az éjszakába. Utána következtek a kihagyások, majd elhelyezkedtem dolgozni és állati jól kerestem a vendéglátóban. Rengeteket statisztáltam is, ekkor jöttam rá, hogy a film is érdekel. Sokat jártam moziba, szinházba is. Amikor a Fotó Hábert forgatták, lejártam minden hétvégén a Fiatal Művészek Klubjába. A Szinművészeti Főiskola egyik akkori tanára odajött, hogy láttalak a Fotó Háberben, olyan szép voltál, ma elviszlek megbaszlak és hétfőn sztárt csinálok belőled. Nem lett semmi belőle. Se sztárt nem csinált belőlem, se meg nem baszott, bár még kerülgetett akkor este, de aki nálam így nyit, az nem jut sehova.

./.

Szerző: muttifrutti

Címkék: életem

Tizennyolc éves koromban csupa délceg, jóképű üzletemberrel  feküdtem le. Rengeteg volt a jó külsejű külföldi s kit találtak volna meg, ha nem engem, a gyönyörű fiatalt? És én nem voltam rászorulva a pénzükre, nem kellett mindenáron üzletet csinálnom. Nekem otthonom volt, anyám, tele hűtőszekrény. A többi lánynak a léte függött  a  fordulóktól, a kajája.

Amúgy testileg-lelkileg normálisan éreztem magam. Délután vagy estefelé fölkeltem, lefürödtem, felöltöztem, kisminkeltem magam, s mentem dolgozni. Természetes volt, hogy ezt csinálom. Nem zavart, hogy megdugdosnak idegenek, nem is így éltem át. Melónak fogtam föl. Ezzel kerestem a pénzemet.  Egyáltalán nem zavart semmi. Automatikusan végeztem a munkát. Fölmentem a palival, levetkőztem, dirr, kész, el. Arra törekedtem, hogy minél előbb túllegyek rajta. Külföldön a kupikban mindent megcsinálnak, hogy minél előbb vége legyen. Én semmit nem csináltam. Széttettem a lábam és ennyi. Nem érdekelt, hogy neki elég vagy nem elég. Az nem terjedhetett el rólam, hogy jó vagyok az ágyban. Szép voltam, fiatal, vidám, szórakoztató, ezek lehettek a vonzó tulajdonságaim. Akadtak aranyos, kedves üzletfelek is. Aki szimpatikus tudott lenni, azt lehet, hogy meg is kívántam. Ilyenkor elélveztem. A furcsa az, hogy visszajártak olyanok is akikkel nem volt jó. Vannak, akik családostól, gyerekestöl megkerestek, évtizedes kapcsolat alakult ki. Azt nem tudom, mit mondott a feleségének meg a gyerekeinek, de kinyomozta, hol dolgozom és megjelent. Bemutatott a feleségének örültünk egymásnak. Van akit meg sem ismerek, ha régen nem bukkant föl, azt se tudom kicsoda. De ő emlékszik, és  ez elég.

Elkezdtem inni is. Anélkül nem ment. Nem tudom, lehet, hogy nem szükséges inni, de gátlástalanabb voltam, ha ittam is. Józanul talán nehezebb lett volna, különösen kezdetben. Rászoktam. Bementem a helyre, már ittam is. Nem részegségig persze.   Nem ittunk meg minden italt, amit a férfiak rendeltek nekünk. Állandóan lerészegedtünk volna ha megisszuk, viszont a férfi elvárta, hogy koccintson vele az a lány akit megvett. Erre szolgáltak a kamu italok. A kamu ital a kért italhoz hasonló lötty, alkohol nélküli lé. Némelyik helyen elfeleztük a személyzettel az árát, de volt, ahol az egészet ők kapták. Ez az ő hasznuk lett.

Néha szerelmes lettem. A szerelem nálam nagyon könnyen jött, könnyen is múlt. És egyáltalán nem zavarták a szerelmek a kurvaságomat. Aztán jött egy komolyabb szerelem, akkor ismertem meg, amikor teherbe estem az olasztól. Ezzel össze is akartunk házasodni, ő ajánlotta az intézetet, hogy majd kihozzuk a gyereket, ha lesz lakásunk. De  kijöttem a gyerek mellől még a szoptatási idő alatt, gondoltam lenézek a Moulinba, csak lenézek. Jött egy férfi, már el is mentem vele. Nagyon  szerelmes voltam a fiúmba, mégis minden adandó alkalommal le tudtam feküdni pénzért mással, nem éreztem megcsalásnak.  El is mondtam a fiúnak, szemrebbenés nélkül. Ő azt remélte, hogy a terhesség meg a gyerek abbahagyatja velem, de kezdődött előlről.

Állandóan elfogyott a pénzem. Telt mindenre amire kellett, gyűjteni viszont nagyobb összeget képtelen voltam. Szétfolyt a kezemből, tehát dolgoznom kellett újra. Hitegettem magam, hogy majd mostantól többet teljesítek éjszakánként és kevesebbet költök. Sose tudtam megcsinálni. Egyszer annyi pénzt kerestem, hogy nem fért be a táskámba. Jöttem le egy szállodából, s a portástól kértem papirzacskót a pénznek. Teleraktam. Egy éjszakai keresetemmel. Üzletember jött be utoljára aki másnap röpült tovább, és rám hagyta az összes pénzét ami megmaradt neki. Nem kellett rám tukmálni hamar elfogadtam,csak nem tudtam hová tegyem. Sétáltam a belvárosban a nagy, kétkilós zacskóval délelőtt. Beültem az Annába. Hát ilyen volt a hőskorszakom.

Egyszer mentem be a Moulinba. Azzal a hírrel vártak, hogy van egy csomagom. Valami pali hagyta ott. Mindig szerettem ajándékokat bontogatni, akármilyen csekélységet tartalmazott. Ebben csomó cigaretta volt, harisnya, parfüm és egy köteg pénz, tíz- vagy húszezer forint. És azt se tudtam, ki hozta, vagy küldte. A mai napig se derült ki.
Milliomos akartam lenni. És hippi. Azért akartam gazdag lenni, hogy megengedhessem magamnak a szegénységet. Meg is jelentem az anyámnál arcomra festett
virágokkal. A Lali zenekarával buliztam, s odatelefonáltam anyám munkahelyére, hogy meglátogatom, nem baj ha ki vagyok festve? Betódultunk az étteremben, ahol pincérnőként dolgozott, legalább tízen voltunk mind kimázolva. Nem ismert föl rögtön. Lehet, hogy ezt a hippiséget az anyám vígasztalására találtam ki, nehogy azt higgye, hogy én egyszerű kurva vagyok.

A fiam úgy született, hogy az első olasz turistacsoportok egyike megérkezett Magyarországra, s ebbe én bele is akadtam. A Royalban ültünk pár lánnyal. Megjelent egy csoda. Meresztgettem rá a szememet azonnal, amit észrevett és így kezdődött az ismeretség. Itt volt három  napig, aztán elment valahova, de később visszajött még két hétre. Ezt a két hetet velem töltötte, leutaztunk a Balatonra. Mikor végleg visszament Olaszországba, már tudtam, hogy terhes vagyok. Nem jött meg a menstruációm. Írt levelet, hogy így szeret, úgy szeret. Soha nem válaszoltam. Három hónapos terhes voltam, mikor váratlanul megjelent Budapesten. Nem szóltam neki, mivel el akartam vetetni csak húztam az időt. Az olasz megint csak pár napot töltött Pesten és úgy utazott el, hogy semmit se sejtett. Nemsokára írt, hogy karácsonyra jön. Erre már válaszoltam, hogy ha jössz, meglepetés vár. Valószínűleg kitalálta mi az, mert nem jött. Soha többet nem láttam.

./.

Szerző: muttifrutti

Címkék: életem

Összejöttem egy férfival, aki a mai napig megvan. A Moulin Rougeben ültem, jött a picér, hogy telefonhoz hívnak. Állandóan féltem, izgultam, hogy nyomoznak utánam. Ki telefonálhat ide nekm? Az erkölcsrendészet nyomozói szokták a kurvákat ezzel a módszerrel diszkréten kihívatni a terepről. A pincér erősködött, hogy nem rendőrök, valami pali. Kimentem és ott ült egy férfi. Kérdezte ráérnék-e holnap délután négykor. Rá, de az ár délután is ugyanannyi, mint éjszaka. Na jó, találkoztunk. Beültem a kocsiba. Én soha nem kutatok senkinél, se a gyerek holmijai közt, se az anyámnál, de ebben a kocsiban megnyomtam a kesztyűtartó gomját. Zárva volt. Kérdem miért van zárva? Ő furán rám nézett... Pénzszagot érzek, mondtam. A pali lefékezett. Mit érzel? Pénzszagot. Kinyitotta, s tényleg, tömve volt pénzzel. Lemerevedtem. Így kezdődött. Elhalmozott ajándékokkal. Briliánsokat adott, ruhákat vett, sőt egy kocsit is. Lopott kocsikat hozott be ajándékozási papirral, ez úgy derült ki számomra, hogy nekem is lopott kocsit adott, és mikor eljárás indult ellene, elvették. Nem lopta, ő csak megvette, jó olcsón. Nagy ügy lett belőle a rendőségen.

A kocsit nem számítva kb. félmillió forintot költött rám fél év alatt, ez a hetvenes években hihetetlenül gavalléros összeg volt. Aranyöngyujtóm is lett, viszont továbbra is otthon laktam. A margitszigeti Nagyszállóba jártunk föl, de mindig volt valami bajom, amiért nem feküdhettem le vele. Hol a hasam fájt, hol a fejem, havonta többször is menstruáltam, szóval mindent kitaláltam, csak ne kelljen lefeküdnöm vele. Nem érdekelte, nem zavarta, hogy nincs semmi. Egyszer lekefüdtem vele, félig. Valamit benyomott úgy-ahogy, azt kész. A pénzért csináltam az egész játékot, az ajádékokért. Mikor jött, egyenesen a Moulinba hajtott, rögtön ott keresett, és meg is talált. Nem bírtam ki a szállodáig, már a kocsiban pakoltam ki az ajándékokat. Eltűrte a kurvaságomat is, bár nem tetszett neki, szerette volna, ha ő a rengeteg pénzével és az ajándékaival kielégít.

Én viszont jobban imádtam az estéket nélküle, a lányokkal, a galerivel. Többnyire az Annában kezdtünk, ott gyülekeztünk, aztán át a Kedvesbe, onnan a Dunakertbe, aztán a Pipacsba vagy a Moulinba. Mi tartottunk el minden havert és barátnőt. Senkinek nem volt pénze csak nekünk a kurváknak. Minden nap rengeteg pénzt költöttünk, folyt a kezeim közül. Élveztem, hogy azt csinálok a férfiakkal, amit akarok.

A Pipacsban megismertem olyan lányt, akiről ráénézésre senki nem mondta volna meg hogy kurva. Két nyelvet beszélt, az olaszt és a németet, és nem azt csinálta, amit az igazi kurvák, akik mikor beszólt a férfi, rögtön elkezték a faszát fogdosni, s csak utána tértek rá az árra. Persze, hogy a férfi akkor már nem akart annyit adni, ha látja, hogy a nő is benne van. Megvolt az ár, ami állandóan emelkedett, ennél többet lehetett kapni, de kevesebbet kérni vagy elfogadni tilos volt. Nem lehetett ugyanaznap este ugyanott üzletelni, hogy a többi lánynak is jusson fuvar. Ezért bolyongtunk az éjszakában.

Nálam a férfi nem számíthatott kényeztetésre, kedvességre. Állandóan éreztettem, hogy nem én akarom őt. Nem másztam a nyakukba. Megmondtam, hogy mennyi és azt előre oda kellett adni. Csak külföldiekre specializáltuk magunkat ezekkel a lányokkal. Megtehettük, mivel egyre több külföldi jött, belefértek a külföldről visszalátogató magyarok is persze. Állandóan bővült a piac, ezért nem volt nehéz nekem is bejutnom a placcra. A külföldi az elment, megmondta, hogy kb. mikor jön, az ember számíthatott rá, addig meg nem háborgatott. Egyszerűen ment, szinte észrevétlen átestem a kezdeteken. Büszkén viseltem, hogy kurva vagyok. Jött a férfi, leült, rendelt egy italt, beszólt, mondtam, hogy mennyi és kész. Soha nem sokallták az összeget. Mint a kuplerájokban. Tudta, mit kap és fizetni kell. Élveztem a helyzetet, magamat, a kurvaságomat. Az anyámmal nem törődtem. Rászóltam egyszer, hogy ne keseregjen, éppen most amikor az egyik leghíresebb francia filmsztár szerelmes belém. Ő nem adott pénzt, csak vitt magával mindenhova. Este már ráért, tudta, hogy hol talál meg és jött. Szerintem abszolut önmagába szerelmes szinész volt, mint a sztárok általában. Csak saját maga érdekelte. Nem is tartott sokáig az egész.

./.

Szerző: muttifrutti

Címkék: életem