(folyt.)

Híre sem volt akkoriban még az AIDS-nek. Semmivel sem védekeztem se betegség, se fogamzás ellen. Talán ezzel is magamnak bizonygattam, hogy én csak egy lány vagyok, normálisan élek, normálisan közösülök. Nem is kellett bizonygatni, nem láttam ellentéteket. Az olasz volt az első, aki teherbe ejtett, aztán megint semmi. Utána se jutott az eszembe ugyanis, hogy na, most majd vigyázni kell. Tulajdonképpen szerelem volt. Szerelem? Nálam minden szerelem, kivéve a teljesen rideg aktusokat. Szerelem volt az,amit négy évig átéltem az ujságíróval. Ez volt az igazi nagy. De volt sok kicsi is. A háromnaposak, kéthetesek. Ezeket föllángolásnak is nevezhetném. Meglátok valakit, megtetszik, elájulok tőle két-három napra, boldog vagyok, aztán elmúlik.

Bejött a Pipacsba egy osztrák, aki tudott magyarul. Azt állította, hogy síoktató, de szerintem strici lehetett. Vén csajokat oktatott síelni, ebből élt. Mondta, hogy menjek el vele, de ő nem fizet. Nem, mondtam, én ilyet nem csinálok. Már akkor jó ideje hajtottam, legalább egy éve, mégis be tudtam beszélni a fiúnak, hogy szűz vagyok. Először csak röhögött, akkor mit keresek itt? Mondtam, mert elhatároztam, hogy ha elvesztem a szüzességemet, akkor fizessenk érte. Na, ne hülyíts mondta és tovább figyelt engem. Senkivel sem kötöttem üzletet egész éjszaka. Másnap újra eljött, megint nem kereshettem egy fillért se, csak ültem ő meg bámult. Elutazott vissza Ausztriába és mikor megint eljött elhalmozott ajándékokkal. Mégsem feküdtem le vele. Másodszor már nem volt ilyen szerencsém, épp akkor toppant be váratlanul a Pipacsba, amikor üzletet kötöttem valakivel, s indultunk volna. Egyértelmű lett, hát megmondtam neki. Akkor beleegyeztem, ingyen. Elmeséltem neki, hogy egy éve hajtok az éjszakában. Elhitte, hogy szűz voltam, de lelkibeteg lett, hogy átvágtam, át tudtam vágni. Napokig ott ült velem a Pipacsban és meg akart menteni, hogy hagyjam abba, ne legyen végleg kurva belőlem. Ez is egy kis szerelem volt.

Általában több személyben találom meg azt, amire szükségem van, ezért kell egyszerre több szerető. És nem azért, mert kurva vagyok. Ilyen vagyok. Ha úgyis állandóan föllángolok, egyidejüleg több férfiba is szerelmes tudok lenni, akkor miért ne terjesszem tovább a kört, ha még fizetnek is érte? Nálam nincs éles határ. Sehogy nem védekeztem, mégis csak egyszer estem teherbe ekkora forgalom mellett. Vagyis kétszer, tizenöt évvel a fiam születése után még egyszer, de elvetettem. Azóta megint semmi és nem is félek. Óvszer az mindig volt nálam, de csak akkor használtam, ha kimondottan üzlet volt.

Szeretek másoknak fizetni, szegény magyar fiúknak, akik nem voltak stricik. Nem jelentett problémát meghívni őket, hogy egyenek, igyanak. Nem hiszem, hogy bűntudatból, hanem ez is hozzá tartozott a kurvaságomhoz. Ezzel is magamhoz kötöttem embereket. Olyan is előfordult, hogy nem kerestem, pénz nélkül ültünk a Kárpátiában, és üres sült krumplit ettünk. Akkor is jó volt, igaz a sült krumplit is én fizettem. Soha nem emlegették, hogy kurva vagyok. Azok, akik esténként láttak az Annában beindulni a lányokkal, mert ők is minden este ott ültek, biztos kurvának tartottak. Ezek a fiúk a társaságból általában nem közeledtek hozzám, mint nőhöz, nem is igényeltem. Mindig én választom meg a férfit magamnak. Mindig adok egy sanszot a férfinak, hogy be merjen szólni. Ha valakinek nem adok, az azt jelenti, hogy nem akarom. Attól ő még lehet kedves, aranyos. Ezekkel nem is úgy indítottam, hogy férifi-nő kapcsolat. Velem így lehetett együtt lenni, járni, és aki nem bírta, az kihátrált. Általában ha valakit megláttam, rögtön el tudtam dönteni, hogy kell vagy nem.

Életemben 2 fétfi mondott nemet. Az egyik a kettő közül azért mondott nemet, mert 15 év után jöttem rá, hogy kell. De megállt előttem, és azt monda: engem nem fogsz eltaposni, mint a többit. Nem jól ismert, vagy az volt a baja, hogy 15 évvel idősebb lettem, és nem azt látta bennem mint régen. A másikkal jól indult, föllángoltam, de valami nem stimmelt, mert elmentünk a Maximba és berúgtam. Fogalmam sincs miért ittam annyit. Ha én egy férfit meg akarok szerezni, odafigyelek és nem iszom le magam, most meg csak egyre ittam és ittam. Olyan részeg lettem, hogy megundorodott tőlem.

Nem lennék képes kiszámolni, hány férfi lehetett az életemben, de ha belegondolok, hogy sok éven át majdnem minden nap lefeküdtem esetleg többel is egy éjszaka, iszonyu nagy szám jön ki. Soha nem szégyelltem, hogy ennyi férfival voltam. A kolleganőim a mai napig ámuldoznak. Csak annyit látnak, hogy körülrajonganak a férfiak. Pedig egyikkel se voltam kedves, jó, talán még az ágyban sem. Előfordult az, hogy fölmentünk, a pali még le se vetkőzött, már elélvezett, annyira kívánta. A gatyáját már nem is volt ideje levenni. Na jól van, mondtam öltözzünk. Könyörgött, hogy csak feküdjünk le, mindjárt jön a második. De én nem! Pénz a zsebemben és már kacagva mentem tovább. Egyszerűen nem érdekelt mint gondol. Évekig nem tudtam, mi az, hogy egy férfinak a nemi szervét a számba vegyem. A zongorista azt kérdezte egyszer, hogy miért nem? Mert nem kívánom. Tényleg nem. Nem azért, mintha undorodtam volna a gondolatától, csak nem éreztem azt, hogy kívánom, akkor miért csináljam? Én nem kényeztettem el a férfiakat, mégis én voltam a jó kurva.

A gimnáziumból 3 évet végeztem el, ezt is estin, mert nyolcadik után elmentem fordrásztanulónak. De azt se végeztem el, azt mondtam anyámnak, hogy ekcémás lesz a kezem. Már kurva voltam, mikor azt mondtam, legyen akkor gimi. Körülbelül ez alatt a három év alatt éltem úgy, hogy tényleg minden nap lejártam az éjszakába. Utána következtek a kihagyások, majd elhelyezkedtem dolgozni és állati jól kerestem a vendéglátóban. Rengeteket statisztáltam is, ekkor jöttam rá, hogy a film is érdekel. Sokat jártam moziba, szinházba is. Amikor a Fotó Hábert forgatták, lejártam minden hétvégén a Fiatal Művészek Klubjába. A Szinművészeti Főiskola egyik akkori tanára odajött, hogy láttalak a Fotó Háberben, olyan szép voltál, ma elviszlek megbaszlak és hétfőn sztárt csinálok belőled. Nem lett semmi belőle. Se sztárt nem csinált belőlem, se meg nem baszott, bár még kerülgetett akkor este, de aki nálam így nyit, az nem jut sehova.

./.