Összejöttem egy férfival, aki a mai napig megvan. A Moulin Rougeben ültem, jött a picér, hogy telefonhoz hívnak. Állandóan féltem, izgultam, hogy nyomoznak utánam. Ki telefonálhat ide nekm? Az erkölcsrendészet nyomozói szokták a kurvákat ezzel a módszerrel diszkréten kihívatni a terepről. A pincér erősködött, hogy nem rendőrök, valami pali. Kimentem és ott ült egy férfi. Kérdezte ráérnék-e holnap délután négykor. Rá, de az ár délután is ugyanannyi, mint éjszaka. Na jó, találkoztunk. Beültem a kocsiba. Én soha nem kutatok senkinél, se a gyerek holmijai közt, se az anyámnál, de ebben a kocsiban megnyomtam a kesztyűtartó gomját. Zárva volt. Kérdem miért van zárva? Ő furán rám nézett... Pénzszagot érzek, mondtam. A pali lefékezett. Mit érzel? Pénzszagot. Kinyitotta, s tényleg, tömve volt pénzzel. Lemerevedtem. Így kezdődött. Elhalmozott ajándékokkal. Briliánsokat adott, ruhákat vett, sőt egy kocsit is. Lopott kocsikat hozott be ajándékozási papirral, ez úgy derült ki számomra, hogy nekem is lopott kocsit adott, és mikor eljárás indult ellene, elvették. Nem lopta, ő csak megvette, jó olcsón. Nagy ügy lett belőle a rendőségen.

A kocsit nem számítva kb. félmillió forintot költött rám fél év alatt, ez a hetvenes években hihetetlenül gavalléros összeg volt. Aranyöngyujtóm is lett, viszont továbbra is otthon laktam. A margitszigeti Nagyszállóba jártunk föl, de mindig volt valami bajom, amiért nem feküdhettem le vele. Hol a hasam fájt, hol a fejem, havonta többször is menstruáltam, szóval mindent kitaláltam, csak ne kelljen lefeküdnöm vele. Nem érdekelte, nem zavarta, hogy nincs semmi. Egyszer lekefüdtem vele, félig. Valamit benyomott úgy-ahogy, azt kész. A pénzért csináltam az egész játékot, az ajádékokért. Mikor jött, egyenesen a Moulinba hajtott, rögtön ott keresett, és meg is talált. Nem bírtam ki a szállodáig, már a kocsiban pakoltam ki az ajándékokat. Eltűrte a kurvaságomat is, bár nem tetszett neki, szerette volna, ha ő a rengeteg pénzével és az ajándékaival kielégít.

Én viszont jobban imádtam az estéket nélküle, a lányokkal, a galerivel. Többnyire az Annában kezdtünk, ott gyülekeztünk, aztán át a Kedvesbe, onnan a Dunakertbe, aztán a Pipacsba vagy a Moulinba. Mi tartottunk el minden havert és barátnőt. Senkinek nem volt pénze csak nekünk a kurváknak. Minden nap rengeteg pénzt költöttünk, folyt a kezeim közül. Élveztem, hogy azt csinálok a férfiakkal, amit akarok.

A Pipacsban megismertem olyan lányt, akiről ráénézésre senki nem mondta volna meg hogy kurva. Két nyelvet beszélt, az olaszt és a németet, és nem azt csinálta, amit az igazi kurvák, akik mikor beszólt a férfi, rögtön elkezték a faszát fogdosni, s csak utána tértek rá az árra. Persze, hogy a férfi akkor már nem akart annyit adni, ha látja, hogy a nő is benne van. Megvolt az ár, ami állandóan emelkedett, ennél többet lehetett kapni, de kevesebbet kérni vagy elfogadni tilos volt. Nem lehetett ugyanaznap este ugyanott üzletelni, hogy a többi lánynak is jusson fuvar. Ezért bolyongtunk az éjszakában.

Nálam a férfi nem számíthatott kényeztetésre, kedvességre. Állandóan éreztettem, hogy nem én akarom őt. Nem másztam a nyakukba. Megmondtam, hogy mennyi és azt előre oda kellett adni. Csak külföldiekre specializáltuk magunkat ezekkel a lányokkal. Megtehettük, mivel egyre több külföldi jött, belefértek a külföldről visszalátogató magyarok is persze. Állandóan bővült a piac, ezért nem volt nehéz nekem is bejutnom a placcra. A külföldi az elment, megmondta, hogy kb. mikor jön, az ember számíthatott rá, addig meg nem háborgatott. Egyszerűen ment, szinte észrevétlen átestem a kezdeteken. Büszkén viseltem, hogy kurva vagyok. Jött a férfi, leült, rendelt egy italt, beszólt, mondtam, hogy mennyi és kész. Soha nem sokallták az összeget. Mint a kuplerájokban. Tudta, mit kap és fizetni kell. Élveztem a helyzetet, magamat, a kurvaságomat. Az anyámmal nem törődtem. Rászóltam egyszer, hogy ne keseregjen, éppen most amikor az egyik leghíresebb francia filmsztár szerelmes belém. Ő nem adott pénzt, csak vitt magával mindenhova. Este már ráért, tudta, hogy hol talál meg és jött. Szerintem abszolut önmagába szerelmes szinész volt, mint a sztárok általában. Csak saját maga érdekelte. Nem is tartott sokáig az egész.

./.

Szerző: muttifrutti

komment

Címkék: életem

süti beállítások módosítása